fullservice - Fetisist, Submissive Male

Az Úrnő a díványon ült, hanyagul hátradőlve, kissé szétvetett lábakkal, jobb kezében lovaglópálcával.
- Azt hittem, ilyen kezdés után legalább egy kicsit a kedvemre akarsz tenni, és igyekszel az öltözéssel - mondta szemrehányó hangsúllyal.
- Igyekeztem, ahogy tudtam, Úrnőm - suttogta alázatos hangon a szolga.
- Nem eléggé! - vetette oda az Úrnő.
- Gyere ide és csókolgasd a lábaimat, hátha megenyhülök - parancsolta szolgájának cseppet sem kedves hangnemben.
A szolga a lábai elé omolva csókolgatni kezdte a lakkcsizmát. A bőr és a lakk illata az orrában erotikus emlékeket ébresztett benne, érezte, hogy lassan merevedni kezd ahogy haladt felfelé. Lassan már a csizma széle felé közelített, remélve, hogy hamarosan szájával illetheti imádott Úrnője bőrét.
Lovaglópálca csattant a hátán, nem túl erősen, és belebizsergett a háta.
- Mondom a lábamat, te ostoba! - mondta az Úrnő.
Elgedelmesen elindult lefelé, és odaadó csókjaival terítette be lábbelit.
- Nyalogatni is fogod? - kérdezte az Úrnő megvető hangsúllyal.
- Ha az Úrnő azt parancsolja... - rebegte a szolga.
- De nem parancsolja. - válaszolt az Úrnő.
- Amúgy is elég rosszul csinálod - folytatta, majd lábát a férfi mellkasára helyezte, és egy határozott mozdulattal ellökte magától.
Egyensúlyából kibillenve a szolga kezével megtámaszkodott, mellkasán apró piros pontot hagyott az Úrnő tűsarkú csizmája.
- Eredj, és hozz nekem egy martinit, jéggel. - parancsolta szolgájának.
- Igenis, Úrnőm - pattant fel a férfi, és eliramodott a konyha felé.
Mire visszaért, az Úrnő már bekapcsolta a tévét.
- Parancsoljon, Úrnőm - nyújtotta felé az italt. Az Úrnő lakk-kesztyűs keze megindult, de megállt félúton a pohár felé.
- Mióta szolgálunk fel martinit citrom nélkül? - csattant fel.
- Elnézést, Úrnőm, a múltkor... - szabadkozott a férfi.
- Ne gyere megint ezekkel a buta kifogásokkal - vágott közbe vészjósló hangon az Úrnő.
- Indulj! - parancsolta, és amint a szolga hátatfordított, abban a pillanatban csattant a lovaglópálca a fenekén. Ezúttal nem túl szelíden.

- Parancsoljon - nyújtotta ismét az italt a szolga pár perccel később.
- Hmmm... cukor a pohár szélén, citromkarika és jég... úgy látszik mégsem vagy teljesen használhatatlan - vette át az Úrnő, és belekortyolt.
- Megmasszírozhatnád a lábamat, kicsit fáj - mondta nyűgös hangon.
- Ahogy parancsolja - hajolt meg a férfi, és elkezdte levenni az Úrnő csizmáját. Eléhelyezkedett törökülésben, az Úrnő lábát a lábai közé vette, és gyengéd, de határozott mozdulatokkal gyúrni kezdte a formás vádlit.
- Hát ennyit a holnapi jóidőről - mormolta maga elé az Úrnő, miközben a tévét nézve iszogatta a martinijét.
- Mit parancsol? - pillantott fel a szolga az izmos láb bűvöletéből.
- Semmi, semmi - mondta az Úrnő, és kikapcsolta a tévét.
- Sehol semmi értelmes adás - sóhajtott, és hátradőlt, miközben a dívány másik oldalára dobta a távirányítót.
Szemét becsukva élvezte, ahogy az erős férfikezek kényeztették a lábát.
- Feljebb is lehet - mondta élvezkedve.
A férfikezek azonnal feljebb indultak, már a combjánál jártak. Ágyéka belebizsergett a gondolatba, hogy ezek a kezek mit művelhetnének a testével, ha a tulajdonosuk szabadjára engedné őket.
- A másik lábamat is - parancsolta, és a fürge kezek megszabadították a csizmájától.
Szemét behunyva élvezte a kezek kényeztetését. A masszírozás olykor-olykor simogatássá lanyhult, az Úrnő gondolatai messze kalandoztak, kizárva belőlük a szolgát, de meghagyva a kezeket. Ezek a testetlen kezek fel-alá rohangáltak a testén, bejárva minden illő és illetlen területet.
- Feljebb - suttogta.
Gondolataiban a testetlen kezek féktelen vágyra gerjedtek, leszaggatták róla a ruhát...
- Feljebb - sóhajtotta.
- Még? - kérdezte tétován a szolga, akinek a kezei már az Úrnő combján voltak.
- Igen, feljebb - parancsolta az Úrnő, és a szolga kezét a szeméremdombjára húzta, majd visszahanyatlott a gondolatvilágába.
Most már kezek tucatjai kényeztették meztelen testét, simogatták, bekrémezték, beléhatoltak, ujjak ficánkoltak benne...
Ágyékát forró nedvesség öntötte el, miközben a szolga engedelmesen masszírozta az immár szélesre tárt lába közét.
- Elég! - mondta halkan, de határozottan, amint kitalált a kezek labirintusából.
A szolga zavartan felpattant, parányi bőrtangája már nem tudta körülölelni ágaskodó péniszét.
- Valamit rosszul csináltam, Úrnőm? - kérdezte esdeklő hangsúllyal.
- Nem - válaszolta az Úrnő, miközben levette a latexruhát magáról.
- Csak zavar a ruha... - és már csak a karközépig érő lakk-kesztyű volt rajta, majd visszahelyezkedett a diványra.
- Masszírozd még a lábamat - parancsolta a szolgának, miközben jobb kezének mutatóujját végighúzta a nedves vágatában, félreérthetetlenül jelezve, hogy hogy is kell a lábat értenie a szolgának.
- Boldogan, Úrnőm - mondta a férfi, és elétérdelt.
Az Úrnő szemét lecsukva próbált visszatalálni a perverz vágyakkal teli kezek világába, ahol testét elmondhatatlan gyönyörben részesítik a síkosított, test nélküli végtagok, miközben szolgája szakértő módon kényeztette a kéjbarlangjának bejáratát.
De a kezek nem jöttek, ugyanakkor érezte, ahogy a feszültség halmozódik benne.
- Nyalj ki! - parancsolta.
- Hogy? Úrnőm? - kérdezte hitetlenkedve a szolga.
Válaszul az Úrnő belemarkolt a hajába, és a fejét ráhúzta a kopasz nyílásra.
- Mit nem értesz azon, hogy nyald ki a puncimat? Csak csináltál már ilyet? Ne, ne válaszolj! - nyögött fel az Úrnő, ahogy megérezte, ahogy a szolgájának megfeszített nyelve kettéválasztja kisajkait, és elsuhan a csiklója fölött.
Szolgájának haját elengedve hátradőlt, és lábait méginkább szétnyitva ágyéka fel-alá járt, diktálva az ütemet a szolgájának.
Érezte, hogy a nyállal keveredett nedvei elindulnak a fenekének vágatában, mint egy forró lávafolyam.
- Az ujj... az ujjaddal .... a fenekemet ...is - nyögte.
Szolgája azonnal kicsit oldalra mozdult, és jobb keze elindult arrafelé amerre a szája szorgosan dolgozott. Az Úrnő érezte, ahogy a férfi hüvenykujja körözni kezd a hüvelyének bejáratánál, miközben a nyelve is átváltott a fel-aláról a körkörös mozgásra.
- Hülye ... a fen... a fenekemet! - nyögte nem túl határozottan.
A hüvelykujj helyét átvette a mutatóujj, ami rálelt a fenékvágat lávafolyamára, és alaposan bizsergetni kezdte a hátsó bejáratát.
- Dugd... be... - szerette volna parancsolni az Úrnő, de inkább kérlelésnek hangzott.
Fantáziája ismét szárnyra kapott, és elröpítette egy világba, ahol a farkak alatt heregolyók helyett nyelvek nőnek. Kitárta magát, és befogadott egyet, és miközben a vagináját feszítette, kitöltötte a szerv, az alatta lévő nyelvek szorgosan kényeztették. Persze jöttek a testetlen kezek is, szorongatták a mellét, behatoltak a fenekébe, izgatták, ahol csak érték.
Szolgája nyelve tüsténkedett a nedves vágatában, az ő ujja dolgozott a fenekében, miközben ágyéka egyre vadabbul mozgott fel és alá, lakk-kesztyűs kezével szorította a melleit, majd...
...fantáziájában a duplanyelves testnélküli farok ágyékához szorult, és miközben a nyelvek még mindig nyalogatták, a farok pulzálva terítette be elképesztő mennyiségű fanyar illatű szerelemmézzel, melleiről, alhasáról csorgott le kétoldalt...
Lágyékából aranyló zsibongásként kúszott fel a jól ismert bizsergés a gerincén a fejéig, majd odaérve cafatokra szaggatta belső énjét, amelyek csilingelő foszlányokként szállingóztak az éjkék én-űrben...
Sikolyát még visszhangozták a falak, markában a díszpárna csücskét szorongatva lassanként araszolt vissza az öntudata...

- Azt vedd le - mutatott az Úrnő szolgájának parányi bőrtangájára, ahogy összeszedte az erejét és méltóságát - és hozd ide a testápolómat.
- Azonnal, Úrnőm - pattant fel a szolga, arcáról egy pillanat alatt eltűnt az elégedett mosoly.
- Oda - mutatott a közeli dohányzóasztalra az Úrnő a testápolóval visszatérő szolgájának - Te pedig ülj oda - és a dívány felé intett.
- Ami most történt, és ami történni fog, az nem is történt meg - mondta szigorú hangsúllyal az Űrnő, miközben egy fekete szemkötőt vett ki a szekrényből. Érezte, ahogy a szolgájának a nyála, és saját nedvessége még mindig ott van a belső combján, és ahogy járás közben összedörzsölődik... izgalmas érzés.
- Értettem - felelte alázatosan a szolga, ahogy Úrnője feladta rá a szemkötőt.
- Fel ne merd emelni a kezedet! - parancsolt rá az Úrnője.
- Igenis - suttogta a férfi, miközben az Úrnő levette a kesztyűit.
Az Úrnő szolgája elé térdelt, majd kezébe vette kissé már lankadó férfiasságát, lassan húzogatni kezdte a bőrt a makkon, majd jól megmarkolta, miközben a másik kezével a férfi golyói megtámasztotta alulról. Érezte, ahogy markában pulzálva éled újra a férfi vágya. Az Úrnő agyában bevillant az orgazmusa előtti kép, ahogy a farok beteríti spermával. Lassan elkezdte kezével izgatni a szolgáját, akinek a farka már eddigre teljesen merev lett.
- Ó, Úrnőm, kérlek ... - nyögte.
- Meg ne szólalj mégegyszer! - szakította félbe az Úrnő.
Óvatosan szájába vette a férfi merev farkát, és nem mozdult. Érezte, ahogy a férfi egész teste megfeszül a nemvárt gyönyörtől, farka vadul ficánkolt. Lassan elkezdte beljebb engedni a férfi farkát a szájába, majd kifelé. Ahogy a makk széle kicsusszant az ajkán, a szolgája összerándult. Újra lassan leeresztette a fejét, majd felemelte, ezúttal teljesen.
Egyik kezébe testápolót engedett, majd megragadta a férfi farkát, és kínos lassúsággal húzogatta fel és le, érezte, hogy a férfi vágyai máris háromszoros sebességgel száguldanak. Természetesen szándékosan lassított is, a testápolótól sikamlós hüvelykujjával többször megsimítva a duzzadó makkot, apró nyögéseket csalva ki a szerv gazdájából. És újra fel, újra le, lassan, megfontoltan. Érezte a férfi lélegzetvételéből, hogy mennyire fel van izgulva, mennyire vágyik már, hogy kiadhassa magából a férfias töltetét. Ágyékának apró mozgásai gyorsabb ütemért esedeztek, combizmát akaratlanul is megfeszítette időnként. A férfi hátul támaszkodó kezei remegni kezdtek, és könyökére ereszkedett. Úrnőjének keze egy metronóm kíméletlen ütemességével mozogtak az égre meredő férfiasságán, és ezen sem a gyorsuló lélegzetvétele, sem az izgalomban összehúzódó herezacskó hatására nem változtatott. Ismerte jól a férfiak reakcióit, úgy játszott rajtuk mint művész egy hangszeren: mindenki le tudja ütni a zongora billentyűit, de csak a megfelelő sorrend, és ütem garantálja az élvezetes alkotást. És ő most a saját élvezetére játszott a férfin: hergelte, izgatta, és amikor érezte, hogy közeledik a pont, ahonnan nincs visszaút, lassított, kezet, fogást váltott, így gyötörve a férfit, akinek a mellkasán a mellhám alól más apró izzadtságfolyamok törtek utat a szőrzeten keresztül.
- Vedd le a szemkötőt - parancsolta.
A szolga azonnal levette, és lefelé pillantott Úrnőjére, aki a testápolótól sikamlós kezeivel épp a melleit simogatta.
- Ez biztos tetszeni fog neked - mosolygott szolgájára az Úrnő, majd a férfi merev farkát a mellei közé vette,két kézzel összeszorította a melleit, és elkezdett mozogni fel és le.
Felpillantott, és látta szolgája arcán a vadállatias vágyat, látta mennyire izgató számára a látvány, és tudta, hogy hamarosan a férfi kiadja magából a felgyülemlett feszültséget.
- Emlékszel, mit mondtam, amikor jöttél? - kérdezte az Úrnő, picit gyorsítva az ütemen.
- Most válaszolhatsz - mondta, miután a szolgája nem szólt semmit.
- Igen, Ú.. Úrnőm... hogy.. hogy.. ez nem az ... én napom.
- Pontosan, valamint - ismét gyorsított egy kicsit az ütemen, érezve, hogy a férfi mindjárt elélvez - azt is, hogy tíz percet késtél.
- Azt hiszem, ezért ma tíz perccel előbb küldelek el - mondta az Úrnő, és felállt.
Látta, hogy a szolgája másodpercekre van a kielégüléstől, látta a tomboló vágyat a férfi szemében, de nem félt tőle, mert tudta, hogy tudja uralni.
Kiemelt egy törölközőt a szekrényből, és elindult a fürdőszoba felé.
- Mire végzek a fürdőszobában, ne legyél itt - parancsolta.
- És ha ki mered verni a farkadat a lakásomban, soha többé ne gyere - nézett vissza a fürdőszoba ajtajából az Úrnő a díványon lihegő szolgájára.