Lèlek a sötètben

Blogs » Blog - versm » Lèlek a sötètben
2019. 11. 03. 13:09 | Appeared: 980x
Van amikor elfáradt az ember lelke.
Van akinek szép csendben s èszre se veszi. Csak kikopik az igazi èletből ami energiát ad mert csapdába esik a szürke mindennapokban.
Èn észrevettem. Ő is.
Nekem nem voltak szürke mindennapjaim. Csak fèny.
Az enyém ott ègett fel egy atomrobbanásban. Nem csendben, hanem hatalmas lánggal.
Maradt a fekete pernye. Túlèlő, fény nem maradt.
Csak az a szemtelen lény bennem ami megèrezte itt az ő ideje, nosza foglaljon el mindent s bármit tegyek tegyem azt gátlástalanúl s a lehető legtöbb kegyetlensèggel.

Pedig nem vagyok kegyetlen. Úgy roppantom el bárki csontját tudom a határ fiikailag s annál az adott embernèl is. Tisztelem mert engedi, mert akarja, mert bízik bennem annyira hagyja.
Bár sokaknak ez már messze a határon túl esik. Őket is megèrtem. Van a finom èrzèkisèg is ami csodálatos dolog. Talán ez adhatja a legtöbbet két ember számára aki találkozik.

Ő úgy döntött sok ez neki. Sok mert ijesztem. Sok mert nem adhatja amit én szeretnèk most. Bántani. Bántani mint eddig soha. Igaza van ha elfut.

Comments (0)


Noone has commented this blog entry.






 
We use cookies to provide security and user-friendly features when you visit our website as well as to collect statistical data. More information: Privacy Policy