Keresek egy álmot

Ma reggel megpróbáltam elolvasni egy blogot (nem vagyok mazochista) talán a harmadáig sikerült. Rájöttem a álmok kergetése egyeseknek pont annyira fontos, mint megélni élőben. Nem kell messzire mennem, itt van a húgom, akivel ha megbeszélek valamit akkor lejátssza fejben, iszonyú lelkes legyen szó egy kávézásról, koncertről, vagy bármi másról, végül az utolsó pillanatban mindig lemondja, azt érzem, azzal, a felvetésere hogy megyünk, ő agyban le is játszotta, nagyon jó érezte magát és nem szeretné, hogy a valóság felülírja az elképzelt jó emléket.
Sok esetben ez érzem a Pixiesen is, sokan nem merik élőben megélni a vágyaikat, mert akkor a valóság belezavarhatna az általuk elképzelt tündérmesébe.
Az ilyen embereket nem kell zavarni, saját kis világukban boldogok, elégedettek, kilépni pedig a csalódás lehetősége miatt úgysem fognak, randit mindig lemondják, hiszen álmaik királynőivel sosem fogok tudni vetélkedni.