önvédelem vagy megfelelési kényszer

Csapongnak a gondolataim, az elmúlt napok blogjai rengeteg gondolatot vetnek fel, talán a legfontosabb, hogy tud mikor kell kilépni a játékból. Kilépni nehéz, hiszen saját vágyaidat, álmaidat írod felül, végre sikerült egy randi, hogyan lehetne ezt meg nem történtné tenni.
A tested vagy a lelked védelmében mégis muszáj néha magadat is felülbírálni.
Első kilépésem kb 5 perc utána történt, egyszerű keféljünk egy jót randira vágytam, a sráci is látszólag benne volt, kb 5 perc elég volt rájönni, engem mennyire lenéz mert erre vágyom, nem volt esélye tovább, ajándék gyöngyöket kaphatott volna, de ő csak a trágyáig látott. Így járt, jó lecke volt, azt hiszem az utolsó nem pixis randim jobban is elsülhetett volna, de még egyszer azt a lenézést nem akarom senkinek a szemében látni.
Második még rövidebbre sikerült, harmadik randi, a Dom részegen jelent meg, na itt nem kellett öt perc, saját testem védelmének érdekében egy perc alatt indultam haza. Jól döntöttem, ital és a pálca nem jó barátok.
Meg kell tudni húzni a határokat, mert mindig a legkisebben csattan az ostor nyele ha hagyja, és ez a lényeg, ha nem tetszik akkor ne hagyd, a határok tágítása nem lehet egy oldalú folyamat.