valóság kontra álomkép

Az elmúlt napokban sokat gondolkoztam a vágyak és valóság fogalmán.
Elmúltam 50, van rajtam túlsúly, nem vagyok egy bomba alkat ahhoz képest sem amilyen lehetnék. Szerencsés vagyok talán, mert voltak jó napjaim, nagy jók is, voltam többször legszebb formámban, éreztem magam iszonyú jó bőrnek. Ez állapot, amit a gravitáció, mint a nők legnagyobb ellensége szétrombolt, ettől még nem szégyellem a vágyaimat.
Viszont mostanában több levelet kaptam sokkal fiatalabb korosztálytól, és ők nem igazán tudom mire számítanak, képcsere végén elhal a beszélgetés. Küldhetnék 15 évvel fiatalabb képet, mi értelme volna? Mi értelme takarni azt ami vagyok, hiszen párt keresek, aki még a legrosszabb napjaimat is láthatja, nem kell előtte minden esetben csúcs formában lenni, én érdekeljem, ne az elképzelt ábrándkép amit meglehet szerkeszteni, meg lehet osztani, de attól még nem lesz valós.

Ui: többen ez elkeseredett blognak vették, pedig nem volt szándékos, csak egy olyan helyzetre akartam felhívni a figyelmet ami iszonyúan zavar. Köszönöm az aggódást, alapjaiban jól vagyok, akad még akinek így tetszem, legalábbis nagyon remélem, nem vagyok teljesen elveszett.