Mindenki hazudik, igen én is.

Olvasgattam tegnap a blogokat, és rájöttem, hogy tényleg alap felállás. Mindenki polírozza magát, sokszor törli le az egójáról a port, a legjobban eladható árut szeretné mutatni a húspiacon, akkor is ha már nem éppen a legfrissebb, vagy legkeményebb amit ajánlani tud. Miért is ne, hiszen ez egy teljesen természetes emberi viselkedés. Gondoljunk csak bele, most nem a társkeresésről beszélünk csak egyszerű közösségi portálokról, már ott is milyen vetítések mennek, és mennyire minden csak a perpillanatnyi látszatnak szól. Ilyenkor eszembe jut az egyik kedvenc Piramis számom.
"Őszintén akarok élni,
Minden utam végigjárni,
Hinni abban, amire vágyom,
S ha hiszek benne küzdeni érte bármilyen áron......
Ne kelljen hazudnom senkinek
És hogyha valamit kérdezek
A válasz igaz legyen!"
Ez egy 70 évek végi sláger, majdnem 50 éves, és ma már nem is születnek olyan dalok amelyek megkérdőjelezik, Public relations (önfényezés) nélkül lehet létezni, biztos lehet valahol a múltban, vagy egy messzi-messzi kerek-erdő közepén, de ma a PR fontos része a valóvilágnak, a munkaadók első körben a FB profilokat csekkolják, és nincs szerintem olyan munkahelyi önéletrajz amely ne a nettó nagyotmondási gyűjtemény lenne. Miért gondoljuk akkor, hogy az lét egyik legillékonyabb területén, a kapcsolat keresés közben, nem használjuk a máshol bevált módszereket.
Mi tettük ilyennek a világot, a munkaadók akik az önfényezést várják, a FB profilok akik csak a szépet és jót mutatják a világnak, az önsegítő könyvek aki arra tanítanak hogyan lehetsz népszerűbb, hogy megkapd amit szeretnél.
Szeretnék őszinte lenni, legalább önmagamnak a szemébe belenézhessek, magamnak nem hamukázzak. Talán ez az egyik legnehezebb.