"Jobbulást barátom, jobbulást."

Tutibiztos, hogy mindenki fel tudna sorolni néhány olyan szót ami rettentően tudja irritálni. Amiket ha meghall akkor kicsit belesajdul a füle, vagy ha meglát elmorzsol néhány könnycseppet. Ilyeneket hallottam mostanában másoktól, hogy például pocaklakó, tusolás, nyaksál. Ezek mondjuk engem pont nem hatnak meg, nade most nem is ezekről, hanem az én legutálatosabb szavamról szeretnék beszélni ami nem más mint az...jajjistenem...nem visz rá a lélek, hogy leírjam...:D Pedig, meg fogtok lepődni, egy totál átlagos, mindennapjainkban (sajnos) erőteljesen jelenlévő szóról van szó, de a hideg ráz még attól, is hogy most leírjam. Na jó...összeszedem magam...tehát a szóbanforgó szó az ÁPOLT.
Oké, megtettem leírtam...:D
Szörnyűséges képzetek társulnak ehhez a szóhoz az én fejemben. Rideg hideg, kórházi kórtermek, fertőtlenítő szag, szigorú Brünhilda szerű ápolónők. Szóval, az ha valaki ápolt nekem egyértelműen azt jelenti, hogy beteg, hogy valami súlyos baja van, és ápolásra szorul. Igen tudom, hogy nem erre használják. Egy csomó ember adatlapján is megjelenik például, tovább se olvasom ha meglátom. PErsze tudom, hogy ő valami olyasmit szeretne ezzel elmondai, hogy tiszta, meg sokott fürdeni, meg a haját is megmossa néha, és talán még a fogát is, szóval más az üzenet mint ami nekem lejön belőle, de akkor is képtelen vagyok elviselni. Ugyanígy ha élőszóban hallom akkor is lezsibbadok tőle. És pont azért, mert tudom, hogy nem arra használja amire való, vagy amire szerintem való. Mondja azt, hogy tiszta vagyok, igényes vagyok vagy hogy, szoktam fürdeni fasza csávó vagyok, üdvrivalgást kérek. Különben is, a 21. században ezt tényleg külön mondani kell? NEm tök evidens? Ha az én adatlapomon nincs kiírva, vajon van olyan ember aki kicsit megáll, elmerengve félrenéz, és elmélázik azon, hogy "Ohh, itt van ez a szimpatikus lány, de szokott-e vajon fürdeni? Nemtudom...Nincs kiírva az adatlapjára, félek ráírni."
Ha valaki levelet ír nekem, és ezt a szót leírja benne, vagy éppen ezt olvasom az adatlapján mindig csak ennyit szoktam válaszolni: "Jobbulást barátom, jobbulást"
Ezt most jólesett kiírni magamból, köszönöm. Most megyek elmorzsolgatom a kis könnycseppjeimet...