Lélekkel játszani

Minden szub megérint.
Van, aki sokkal jobban, van, aki kicsit kevésbé.
De sosem vagyok védtelen - bár annak tűnhetek.

Amikor valaki végül eltűnik vagy elbújik.
Ha végül azt gondolja az, aki kellene, hogy
"mégsem",
akkor én is fájok és sérülök.

Többnyire idáig el sem jutunk, pár hibánál
- jelnél ha úgy tetszik-
megállj parancsolok a dolgoknak és én magam lépek ki.

De mit jelent ez?
Csak annyit, hogy a játszós időim nem a szívemmel történő játszadozásra valóak,

csak akkor játék a játék,
ha komolyan senki sem fáj és nem sérül benne.

Vagy ha igen, akkor én vagyok az, aki ezt uralja,
és én jóvá teszem,
megvígasztalom végül,

de nem játszom úgy, hogy maradjon nyoma.
A lelken sosem.