Téves diagnózis

Sok féle véleményt hallottam már hölgyektől itt a domináns az igazán férfiakról.
Szadisták,egoisták,nagyképűek de a kedvencem az,hogy érzeketlenek.
Ha csupán csak az emberi test felépítését nézzük is van náluk is egy olyan szerv amit szívnek hívunk.Lehet nem akkora mint más emberé,lehet észre sem lehet venni,de bizony van ilyen.
Ha pedig egy ember szervekből áll,és élő gondolkodó teremtmény van egy olyan láthatlan dolog is bennük,amit léleknek hívnak.Ha valakinek van lelke,az pedig érez.
Lehet ez fájdalom,öröm,szeretet,csalódás.
Az más kérdés,hogy ez a dolog nem látszik rajta a külső szemlélő számára,de talán nem véletlen az sem.
Magamból kiindulva-nem szeretnék más nevében beszélni-nem szeretem az ömlengést a rózsaszín dolgokat,a másik körbe ajnározását.
De ez nem jelent olyan dolgot,hogy nem veszem észre a másik szépségét.Az,hogy nem adom tudtára,nem emelem minden nap az egekbe,lehet az én egyéniségemből fakad.De nem az a típus vagyok,aki minden percbe piros szíveket rajzolgat,egy nap ezerszer írja azt hogy mennyire szép és szexis vagy.
Ha valakit igazán szeretsz,az szavak nélkül is érezni fogja ezt.
Tehát kedves hölgyek,ne azt keresétek egy domináns férfiben,hogy van-e szíve,hanem azt,hogy milyen mélyen lapul eme nemes szerv,de az oda az út pokoli nehéz.
A férfi a legegyszerűbb lény a világon,nincs benne pratika,nincs benne megjátszás,de lélek az nagyon is van.
Embernek maradni mindig a legnehezebb.