HA ÉN szub LENNÉK

Ha én szub lennék, akkor mernék bármikor szerelembe esni és az se lenne ciki, ha nem szeretnek viszont. Erős lennék és bátor! Mernék könyörögni, hogy ne hagyjanak el...Lenne erőm igent mondani minden olyan dologra, ami megaláz, de amúgy izgalmasnak hangzik... Büszke lennék minden porcikámra és el akarnám ajándékozni! Ha szubmisszív nő lennék, nem kéne annyit törődnöm magammal; a gondjaimmal, a saját életemmel és vágyaimmal...Szabadabb léhetnék! Nem kéne akkor energiát pazarolnom arra sem, hogy magamat szeressem. Elég lenne a gazdámat/mesteremet szeretni! Mennyivel egyszerűbb is volna, egy masik embert szeretni! Milyen nehéz szeretni önmagamat... Ha szub nő lennék, akkor a görcsösségem is elillanna; lazán átadnám magam a sodrásnak. Akkor megmondanák hová menjek, mit csináljak, kivel beszéljek, kivel nem beszélhetek...valódi felelősség sem volna rajtam! Ez már szabadság! Nem kéne kreatívnak sem lennem minden pillanatban! Elég lenne az engedelmesség. Akkor a férfiak közel mernének engedni magukhoz! Akkor úgy bánnának velem, mint egy kinccsel! Nem törném össze senki egóját, nem mondanám ki a véleményemet, így vita sem lenne. Igazából nem is lenne véleményem, mert az uram szabná meg azt is. Nem kéne többet vitáznom. Az uram vitázna helyettem is! Olyan kapcsolatban élhetnék, amiben mindig rajongva szerethetek, bármit is tesznek velem. Csak úgy repítenének a hormonok! Mindig megbocsátanék és nem emésztene a düh, a harag, a bosszúvágy... Ha én szubmisszív nő lennék..,boldog lehetnék!