Mégis, kinek a vágyai?

Sokszor szembekerültem már ezzel a mondattal: „Akkor lennél igazán jó szolga/sub/rabszolga, ha nem a saját vágyaidat erőltetnéd rá a partneredre, hanem az övéit elégítenéd ki”.

Nem látom értelmét ennek, fából vaskarika. A BDSM kölcsönös játék, amelyben igenis mindenkinek cél a saját vágyainak kielégítése. Igen, nemcsak a bottomnak, hanem a subnak, de még a slave-nek is, aki pedig azt az érzést szeretné átélni, hogy az ő akarata nem számít, hogy ő teljesen kiszolgáltatott, jogfosztott lény, és csak a partnerének („birtokosának”) élvezetéért él. De hiba összetéveszteni az önfeladás illúzióját a valódi önfeladással. Aki valóban arra vágyik, hogy ne törődjenek a vágyaival, ha egyáltalán van ilyen, az nagyon ritka.

A szerencsés párosítás az, ha az egyik fél vágyainak teljesülését a másik fél is élvezi, és örömmel működik közre benne. Ha teher számára, ha áldozatként, erőltetésként éli meg, akkor megette a fene az egészet. Mivel a kezdeményezés a domináns fél kezében van, a sub értelemszerűen tőle várja a vágyai kielégítését. A dominánsnak azt kell mérlegelnie, hogy meg tudja-e ezt úgy adni, hogy ne érezze azt a sub formális kiszolgálásának, a domináns pozíció gyengülésének, feladásának (itt kerülnek előnybe a switchek, akiknek ez nem presztízskérdés).

Emellett a domináns félnek mérlegelnie kell azt is, hogy vannak-e ezen felül még olyan vágyai, amelyeknek kielégítését megkövetelheti a subtól (rabszolgától, satöbbitől). Ehhez pontosan kell ismernie a másik fél határait. Ugyanakkor ebben a helyzetben azt végképp nem várhatja, hogy a sub menjen elébe az ő vágyainak. A választott szereposztás szerint ugyanis neki nem kezdeményeznie kell, hanem tűrni és engedelmeskedni. És a fenti tétel fordítva is igaz: optimális esetben a sub számára ezt megtenni nem áldozat vagy kényszer, még ha az illúzió és a dramaturgia ezt mutatja is.

Mindez persze a játékra vonatkozik: a magánéletre, a valódi érzelmekre (ha vannak), más szabályok érvényesek. Ott az a fél, aki a játékban sub, már nem hivatkozhat arra, hogy ha a dominánsnak kell valami, vegye el, ott neki is tennie kell a kapcsolatért. De ha ez a kölcsönösség nem működik, ha bármelyik félben hiányérzet marad, ami aztán neheztelést, sérelmet, szemrehányást generál, ha bármelyikük úgy érzi, hogy a másik ráerőltet valamit, és nincs tekintettel az ő vágyaira, és nem kölcsönös élvezetet okoz az, amit tesznek, akkor az a kapcsolat hosszútávon nem fog működni.

Persze az tény, hogy mivel a BDSM paletta igen színes, és szinte nincs két teljesen egybevágó elképzelés, az optimális partnert megtalálni nem könnyű. Sokszor teljesen reménytelennek tűnik; minél kevésbé szokványos vágyai vannak az embernek, annál reménytelenebbnek. Megesik, hogy nagyon sokáig kell várni rá, keresni, s közben elrepül az élet java. És ez még hagyján: ha végül összetalálkozunk, még fel is kell ismernünk egymást, és mernünk kell kimondani. De akkor már értelmét veszíti a kérdés, hogy most épp ki kinek a vágyait elégíti ki.