SDF (sitt, dió, felújítás)

Sittel teli zsákokat vittem a kert végéből előre. Délután pedig máshová kellett átrakni, én úgy értettem, hogy vissza ugyanoda. Az első zsákot vissza is cipeltem, amikor szerencsére úrnőm kijött és elcsodálkozott, hogy mit csinálok. Mondtam neki, hogy azt hittem szívatni akar. – De hát az szadizmus lenne! – mondta. – Igaz, de hát én valami olyasmiért vagyok itt. Végül is. – Aztán nevettünk ezen. Érdekes, hogy ő szégyellte volna magát, ha olyan valamit csináltat, aminek semmi értelme. És minek is, amikor mindig rengeteg valós tennivaló van. Más valaki pedig pont azt szégyellné, hogy saját javára dolgoztatja a szolgát.

Diót pucoltam a konyhában, amikor telefonon bejelentkeztek hozzá ismerősei. A munka nem maradhat annyiban, így átküldött a ház melletti parkba, és egy padon pucováltam tovább a diót órákig, amit szemmel tarthatott az egyik ablakból.

Pár hete volt egy blog, amiben egy domina leírta, hogy mennyire jól sikerült a lakásfelújítása egy szolgával. Három napig ott lakott a festő vagy burkoló, és folyamatosan neki dolgozott. Végig remekül érezték magukat, mindketten elégedettek voltak. Egyetlen hozzászólás született, aminek a lényege az volt, hogy ez már tényleg a legeslegalja mindennek, és nem is tud mást hozzátenni, mint hogy atomot dobna rá. Mások meg, elég sokan, már csak lájkolták ezt az „atomot neki” kommentet. Hárman pedig a blogot lájkoltuk. Vajon mi lehet ennek a nagy véleményeltérésnek az oka? Mit látunk másképp?

Ezek nem egy balek baráti szívességei. Hanem élvezetből végzett, az úrnő iránti vágy hajtotta szolgálat. Legtöbbször nem is cserekereskedelem, mármint hogy munkáért cserébe alázás (és/vagy jutalom). Ez is lehet, ezzel sincs probléma. De még inkább a kiszolgáltatottság, az irányítottság, a kényszermunka érzete, ami az alárendelődés kifejeződése.