Tükör nélküli ország

A Távirati Iroda egy szombati napon éjjel ismertette a Kormányrendeletet. A jogszabályban foglaltak szerint március elsejével minden tükröt be kellett szolgáltatni a jegyző által kijelölt helyen. A beszolgáltatások szervezetten és pontos ütemben zajlottak országszerte. Akik, a rendeletnek ellenálltak és otthonukban még elfekvőben tükröket rejtegettek, azok számára két hónap fogházban eltöltött elzárás várt, kirívó esetben a bíróság a büntetés legfelső határát a hat hónap fegyházban letöltendő büntetést szabott ki.

A polgárok túlnyomó többsége beletörődőt a rendeletben foglaltakba, megszokták a kijárási tilalmat, az országba beszivárgó külföldi ügynökök üldözését, a szabotőrök elleni fellépést, az élelmiszer jegyrendszert, elnézték az pátriárkák első éjszaka jogát, és a legszomorúbb, hogy a férfiak tudomásul vették, elfogadták, hogy a hatalom a csendőrséggel letartóztatta asszonyaikat; (a csinosabbakat) akiket rögtönzött vadászünnepek vagy csoportos orgiák keretein belül megerőszakoltak.

Idővel mindenki tudomásul vette a tükrök hiányát; a férfiak hamarabb, a nők egy kissé lassabban. Egy két szakma is átalakult, a fodrászok például tükör nélkül dolgoztak, úgy rohangáltak körbe-körbe az ügyfél körül, a ruházat értékesítéssel foglalkozó üzletek a próbahelységeiket egyszerűen lezárták, a fürdőszoba tervezők munkája is egyhangúvá vált.

A tükör nélküli világnak ellenben voltak előnyei. Reggelente nem kellett szembesülni a szolgasorba taszított tömegeknek az embertelen világgal, magának a hatalom képviselőinek sem kellett tovább szembenézni önnönmagával. Az egyszerű embereknek nem kellett elszámolnunk a napról napra múló idővel, a szaporodó ráncokat sem látták többé, az arcok azonossá váltak, lassan eltűntek az arcokról a jellegzetes egyedi vonások. A férfiak és a nők arca egyformán elszürkült, idővel eltűntek a különféle hajszínek, szőke, vörös, mogyoró színű hajfürtök színtelenné váltak, az emberek szemeit egytől egyig szürke színűre festették az évek.

Egy őszi napon egy bátor kislány, egy csendes szél nélküli napon amikor a levegőben levelek hullottak lassan és hangtalanul, egy szépen feszülő tó tükrében megpillantotta önmagát, és elmosolyodott*.

* (egy másik különös elmélet szerint felsikoltott, és ijedten édesanyjához rohant, legalábbis ahhoz a nőhöz , akit édesanyjának vélt).