Na, figyelj rám!

Bár tudnék érezni irántad valamit.
Mindig mindent pontosan úgy akartál megtenni, ahogy nekem jó. Emlékszem, hányszor szivárogtak a könnyeid a faszommal a torkodban, mégsem jelentett nekem az egész semmit. Bármilyen hangos vagy csendes voltál, bármilyen gyorsan vagy hosszan csináltad, te nem az a nő vagy, akitől ez jól esik. Pedig olyat is megtettél, amire nem is vágytam veled. Végeredményben mostanra már minden dolog ilyen lett. Az a fajta nő vagy, aki mindig is a gyengém volt, de valahogy mégsem láttalak szépnek. Emlékszem, milyen kétségbeesve soroltad az ígéreteidet az utolsó sms-em előtt. Ültél mellettem az ágyon, én próbáltam keresni benned valami szépet, de mégsem tudtam mást érezni, mint hogy ennyit érsz. Már nem akarok elélvezni tőled. Ha hívsz, vagy írsz, már zavarsz.
Én próbáltam, hidd el!