Na most tehát akkor már mindenki nyugodjon le végre a picsába... !

Ez a bejegyzés, ha lehet mondani hosszú ideje érik bennem, de az elmúlt hetekben annyi inger volt e tárgyban, hogy muszáj bepötyögni.

Hatszáz rinya, hogy nem találunk, S ha nem találtunk, miért nem találtunk. A rendszerinti konklúzió az, hogy mi vagyunk ide túl jók, nincs itt igazi férfi/nő/szub/dom/tetszőlegesegyébkategória, míg mi vagyunk az igazi férfiak/nők/szubok/domok/tetszőlegesegyébkategóriák. Ez utóbbi rendszerint nincs kiírva persze, de azért az írásból kiderül. Aztán persze az új idők új szavait hallva ezek után mindenki kinky akar lenni, mert azt harsogja az aktuális propaganda, hogy te baszod el, mert itt a nagy királynők és királyok, akik tele vannak puncival/fasszal, már rég túllépték ezeket és önmagukká válva behúzták a tutit. Aztán persze így se találnak. Aztán a nagy kinkület után megint itt vannak férfit (esetleg nőt) keresni. Aztán jön az új rinyablog.

Én valami egész mást látok. Én azt látom, hogy az emberek jelentős része itt nem mással, hanem magával akar ismerkedni. Ami azt illeti, erre szükség is lenne, csak nem abban a formában, ahogyan ő csinálja. A mással ismerkedés lényege az lenne, hogy van két emberi lény valahol a világ két pontján, akik szeretnék egymást megismerni. Olyannak, amilyenek, tehát a maguk valóságában. Nem csak a jó, hanem a rossz tulajdonságait is, amiknek van ugyan egy kritikus szintje (ez kell jelentse az ismerkedés végét), de rossz tulajdonságai mindenkinek vannak. Nekünk is. No persze ezek miatt annyira szorongunk, hogy megpróbálunk tökéletesnek mutatkozni, ha máshol nem, majd az Instagramon sikerül. No és persze a tökéletesnek tökéletes dukál, jobbra húzás, balra húzás, dilit. És persze az instavalóság, meg a napi masztipornó képeket rajzszögez a fejünkbe: na ezt. Ezzel, de legalább egy ilyennel.

Hát Anyukám/Apukám, ezt aztán keresheted itt egész életedben, sosem találod meg, mert még az se létezett ott igazán. Magaddal ismerkedsz így, magaddal baszol és magaddal is baszol ki. Tudod mi van itt? Segítek. Egy halom átlagpolgár, igen, azok, akik random szembejönnek az utcán is, vagy néha még olyanok sem. Meg kell kötni a magad kompromisszumait, azaz ki kell lépni a fejedből, nekiállni MÁST megismerni, főleg ha már magadat sikerült. És megismerni az ő igényeit is, mert bizony egy bizonyos szintig azt neked is ki kell szolgálnod, nem csak ő van érted. Nem azt a 10 %-ot keresgélni, ami alapján elutasíthatod, hogy megmaradjon a magányod biztonsága. Mert hát persze, azt már ismered, az már van, az már nem ijesztő, mert benne vagy. És egy randin hogy tud dobogni a szíved, ha játszod is a flegmát. Elárulom, hogy volt már olyan is, hogy valaki változott valaki kedvéért, mert szerette. Te tudsz szeretni? Mármint mást, most nem az emberpótlék kutyára gondoltam. Neked van igényed az igényre? Vagy már annyira kiszívott a magány, hogy nem hiszed. Jobbra húzás, balra húzás.

Úgyhogy szerintem szedd le azt a nyomtatott képet és keress egy másik neműt, vagy ha meleg vagy, egy azonosat, bár respect a szivárványnak, mert őket speciel még soha nem hallottam nyávogni itt, hogy nem találnak partnert. Ha zavar, hogy nem lakkozza a körmét, vagy szőrös a fasza, de nagyobb gond nincs, talán kérd meg, hogy változtasson ezen a kedvedért. Be fog jönni szerintem.

Egyik blogfaltársunk okos és merész huszárvágassal megtörte azt a kialakult, le nem írt szabályt, hogy nem idézünk Puzsértól, ezért már nekem se kell óvatosan körülnéznem. Nos ez a Robi egyszer valami olyant talált mondani, ami szerint a mai típusszingli baja az, hogy azt hiszi, a kapcsolat azt jelenti, hogy tovább folytathatja a szingli életvitelt, csak van még ott valaki, aki néha meg is bassza. Aha. Még egy gép a lakásba.

Nincs baj egyébként azzal sem, ha valaki nem akar megnyílni és nincs igénye a másik igényeire. Csak akkor ne rinyáljon.