Kylkhor Mester Kommentblogja

Szubkalauzom II. része olyan nagy sikert aratott, hogy házmesterország akcióba lendült. Ennek nyomán egyeztettem az adminisztrátorral, önként a bejegyzést törlését választva, hiszen nagyon sokan sértődtek meg az íráson az oldalon található goth jegyek viselői közül. Minden külső kényszer nélkül kérek elnézést tőlük, elfelejtettem, hogy e kemény külsők milyen érzékeny lelket takarnak néha. A humor pedig só a sebekbe. Sajnálom, tényleg. Viszont érdekes és szórakoztató abba is belegondolni, hogy itt a pixin a világ mennyire a feje tetejére állt. A magamfajta hanyatló konzervatív öregek pukkasztják az ifjú extremista átlagpolgárt, aki a kétségbeesetten kéri a hatóság intézkedését a vén huligánnal szemben. Ilyen is csak itt fordulhat elő, ezért is nehéz szabadulni a helytől.

Viszont a témában történt levelezések során az új pixizők folyvást azt kérdezték, miért zárom a blogom. Nem titok, nagyon régen vagyok jelen az oldalon különböző nickneveken. Sokan a pixi mesemondójának, sokan meg egy botrányhős provokátornak, némelyek trollnak tartanak. De az igazság ennél sokkal durvább, mert emellett kifordított egyujjas bundakesztyű is vagyok és papucs orrán pamutbojt. A régiek már tudják, hogy miért zárom a blogom, mert általában szépeket próbálok írni és ha én nem firkálok a kép alá egy tárlaton (akár tetszik a kép akár nem), akkor nyilván az elvi lehetőségét is ki akarom zárni, hogy az én kis galériámban ez megtörténhessen.

De miért zárom a közéleti blogot? Ez már jobb kérdés. Egy nagyon kedves Hölgynek, aki a törölt bejegyzés feltehető érintettjeként írt nekem, azt válaszoltam, hogy azért, mert így kivételezett leszek. A pixin ugyanis mindig a sok eszkimó férfi ír a kevés fókalánynak, de én, én csinos fiatal Hölgyektől kapok szenvedélyes hangvételű leveleket (lelki szemeim előtt felsejlik a hím bloggerek zárási hulláma). De ez nem lenne igaz bármilyen jól is hangzik. Egyrészt bármilyen fura, nem szeretem ha írnak nekem, annak sosem volt jó vége. Másrészt az igazság az, hogy egyszerűen megszokásból zártam a blogot, az egész kérdésnek nem sok jelentőséget tulajdonítottam, annak ellenére, hogy több ifjú aktivista is burkoltan, vagy direkte a szólásszabadság hóhéraként jellemzett.

Ugyan még most is értetlenül állok az egész előtt, de fontos lépésre szántam el magam. Nem firtatva oly hiábavalóságokat, mint hogy akinek nagyon bassza valami a csőrét ugyan miért is ne nyitna ennek egy blogot, létrehoztam ezt a kommentelhető bejegyzést, ahová mindenki ideírhat mindenfélét, ami csak az eszébe jut Kivéve ha valami csúnyaság, mert akkor kivágom innen, mint a taknyot.