"A pásztorleány, aki nárcisztikust kiáltott..."

"A pásztorleány, aki nárcisztikust kiáltott



A pásztorleány a réten őrizte a nyájat. A subinák csak legeltek és legeltek, a Leány meg egyedül volt, és unatkozott. Gondolt egyet, torkaszakadtából kiabálni kezdett:
- Nárcisztikus, nárcisztikus! Itt a nárcisztikus a subinák közt! Segítsetek!

Meghallották a falubeliek a segélykiáltást, otthagytak csapot, papot, s lóhalálában futottak a Leány segítségére. Amikor odaértek, a subinák békésen legelésztek, a Leány pedig a hasát fogta a nevetéstől.

- Ha-ha-ha! Becsaptalak benneteket, ti meg milyen rémült képet vágtok!

Az emberek fejüket csóválva visszatértek munkájukhoz. Néhány nap elteltével a pásztorleány megint sikoltozni kezdett:

- Nárcisztikus, nárcisztikus! Itt a nárcisztikus! Segítsetek!

Meghallották a falubeliek a segélykiáltást, és lóhalálában futottak a mezőre. Amikor odaértek a Leány megint nevetett. Így ment ez néhány alkalommal.

Egy napon valóban megjelent a nárcisztikus, s rögvest el is kapta első áldozatát.

- Nárcisztikus, nárcisztikus! Itt a nárcisztikus a subinák között! Jó emberek! Segítsetek!

A nárcisztikus tépte-szaggatta a subinákat, egyiket a másik után. A Leány pedig hiába kiabált torkaszakadtából, nem érkezett segítség.

- Nem hallottátok, hogy segítségért kiáltok? - kérdezte a Leány sírva, a vetésből éppen hazafelé tartó falusiakat.

- Sokszor becsaptál minket, honnan tudhattuk volna, hogy most valóban veszély fenyeget.

Tanulsága:

Akit egyszer hazugságon kapnak, annak nem hisznek többet..... mégha igazat is mond!"



Valahogy így...


Üdvözlettel: D.E.


.