A megalázódás gyönyöre

Eszembe jutott egy fura emlék a gyerekkoromból.

Sok évig jártam szolfézsra, anélkül hogy különösebb zenei hallásom lett volna, így aztán a csoportban általában én voltam a leggyengébb. Ez csak kellemetlen volt, de nem éreztem benne semmit.

Az iskolában viszont kitűnő tanuló voltam, nem nagyon volt 5-ösnél rosszabb jegyem. De éppen ezért, mindmáig emlékszem arra a különösen megalázó érzésre, amikor kaptam egyszer egy 1-est. Olyannyira mély nyomot hagyott bennem, hogy megőriztem az ellenőrzömet, és néha kéjes gyönyörrel nézegettem.

Miért? Tudom, van ebben valami "perverzió", de a gyönyörérzet már ekkor összefüggött nálam valamiféle deklasszálódás-érzettel, valami olyannal, hogy kizuhanok a normalitás védőhálójából, és belezuhanok egy világba, ahol annak szabályai nem érvényesek. Az 1-es szimbóluma volt ennek a zuhanásnak, a zuhanás lehetőségének.

Mind a mai napig érzékeny vagyok az ilyesféle szimbólumokra, szavakra, hangsúlyokra, és sok BDSM- (vagy egyszerűen szexuális) aktusban ismerem föl a szimbólum-jelleget. Ha jobban belegondolok: voltaképpen mindegyikben.