A dominák sem jobbak ...

Jónéhány domina adatlapján vagy blogján gyakran előkerült már, milyen megbízhatatlanok is vagyunk mi, sub/mazo férfiak. Hogy mindenki csak ígérget, aztán persze nem jön el, de még csak nem is jelez előtte, egyszerűen csak hirtelen felszívódik.

Jelentem, ez nem csak a subok sajátja. Ma délelőtt ugyanezt játszotta el velem egy domina is.

Összeszedve a bátorságom, kicsinosítva magam, remegő térdekkel és dörömbölő szívvel útnak indultam, hogy odaérjek a megbeszélt időre. Előtte fél órával, ahogy kérte, hívnám, de semmi. Gondoltam oké, biztos még valami mással van elfoglalva, éppen nem hallja a telefont, stb. 10 perc múlva újabb próba, megint semmi. És így tovább, míg végre a megbeszélt időpontba megérkeztem a ház elé. (A kapucsengőt sajnos nem beszéltük meg előre.)

Hívom ismét, semmi. Hívom pár perc múlva, foglalt! Itt kezdtem örülni, hogy végre mégis elérem. Aztán megint foglalt, megint foglalt, még fél óra múlva is foglalt. Ekkor esett le, hogy valószínűleg letiltotta a számomat...

Furcsa.

Általában a sub az, aki elmegy egy ismeretlen helyre egy ismeretlen emberhez, a bőrét vásárra víve pucérra vetkőzik előtte és hagyja, hogy kikötözze, és bízik abban, hogy tényleg csak az történik amit megbeszéltek, és nem nem arról van szó, hogy már várják a szerveit valahol. Ha egy subon ilyen körülmények között végül győz a félelem a vágy fölött, és az utolsó pillanatban meggondolja magát, azt még megértem. (Persze ez sem menti fel az alól, hogy nem szól vissza, és nem mondja le az alkalmat.) De mi az, ami egy dominát ennyire megriaszt, hogy még csak egy visszautasítást se adjon, csak egyszerűen letiltson. No ezt már nem értem meg.

És most a csíkos seggem borogatása helyett csak csalódottan nyomkodom a billentyűket, világba sírva bánatom. Mint ha bármit is számítana... Mindegy... Ezt sem értem...