Blog - bepisilsz

Filter to this month: 2017. 01.

Most
Nekem most kell Akárhogy kell Néznem a múló időt Akárhogy áll Bárhogyan néz Felém a sűrű köd Nekem most kell Bárhogy is kell Várnom még a többi közt Döntenem kell Nekem most kell Várnom már nem lehet Nekem most kell Döntenem kell Néznem a múló időt Akárhogy áll Bárhogyan néz Föntről rám a múlt idő Bárhogyan kell Nekem most kell Várnom már nem lehet Elkap a hév Tudatlan hév Képtelen képekben Tudatlanul Felém borul Föntről rám a múlt idő Nekem most...

Hol
Hol az a csend Az a végtelen Mindent elborító Semmi Semmiség, amikor a kamrában forr a bor de mégsincs semmi mozgás és esemény Semmi sem Hol az a végtelen áramlóan múló idő a folt a végeken ahogy szivárog el Semmibe A semmi felé Sütő nap, az árnyék a kertben, hol van az A csend, ahogy fölém Nem hajol Semmi sem Hol van az a végtelen csendben aktív flow Mint a mosóporban ázott ing a lavórban -- ennyi volt

Homloktér
Lágyékodba omolva mint tüzet a puskaporba meggondolatlanul szilaj, nem tanul szikrázó szemekben szeretetet csihol vagy csak úgy, bratyiból visszhanzó terekben nagyot robbant Koppant A homlokomra csapok magamra markolok Nagy itt a tér, minénk Benned vagyok Visszhangzok Szűk terekben Csúszós úton Iramodok. Megszaladtam. Túl gyors a váltás Mint szüzet a pokolba Tüzet a puskaporba Ágyékodba beomolva Roggyant ésszel, lebomolva.