Nem helyett igent mondani

Bár egy blogtárs írása ihlette a blogot, (no meg Richard Linklater), az ő mondanivalójához nem sok köze lesz a blogomnak. A maga nemében megállja a helyét az a blog, és igazat is adok benne. Épp csak továbbgondoltam.

Lehet, alkatfüggő, de - túl sokszor mondunk nemet. A "nem" szó, tiszta elzárkózást jelent, hideg, alternatíva nélküli integritását az énnek. Attól, hogy valamire nemet mondunk, még nem biztos, hogy tudjuk, hogy "mit igen".
Ez a rózsa nem vörös. Tudjuk milyen színű a rózsa?
Itt is sokszor kerül elő a téma, hogy nem válaszolnak levelekre. Persze, az idő korlátolt erőforrás, és kellemetlenséget hozhat egy válasz igenlése is, tudjuk jól. De ahogy szegény Shcopenhauert gúnyoltam egykor: Építs gyerekszobát a gyerekednek, megbánod úgy is. Ne építs gyerekszobát a gyerekszobát a gyerekednek, megbánod úgy is. Építs vagy ne építs gyerekszobát a gyerekednek, megbánod úgy is... A nemmel való elzárkózás miatt a potenciális lehetőségektől is elzárjuk magunkat.

De ha a lehetőségről látjuk is, hogy az a továbbiakban nem kívánatos (vagy nem egészen), nem sokkal építőbb jellegű igent mondani - valami másra? Nem azt mondani, hogy "Én ezt nem akarom!", hanem azt, hogy "Én azt a konrét dolgot akarom, ami megvalósíthatatlan ezzel!"? Ezzel egyszerre támaszt nyer az énünk is, amikor a döntéseink következményeivel szembesülnünk, mert van pozitív cél előttünk. Igen, most szar azt elengedni, de ezért csinálom. Kiszenvedem, hogy jöhessen valami jobb.

Nem tudom. Tetszik a gondolat, ideje kipróbálnom. Igen, most dolgozni akarok, hogy végre utolérjem magam, és ne stresszeljem magam a lemaradásaimmal.

"A cél az, hogy felszabaduljunk a negatív aló, ami valójában nem más, mint a saját törekvésünk a nemlétre. Az igenlés járványszerű lesz. Egy vég nélküli igenlés-láncolattá kapcsolódik össze. Egy adott esetben Igent mondani annyi, mint igent mondani a létezésre."
Waking Life.