Amin a BDSM sem úr?

Egy számomra érzékeny témával kapcsolatban kérném ki, első sorban a hölgy olvasók véleményét, és személyes tapasztalatait. Természetesen az urak véleményét is köszönve -és átsúlyozva nem autentikus véleményekké.

- Mit szól ha holnap után Kádaznánk? - Emelte fel erre a mondatra Azúr a fejét a munkából. Első ontológiai váltása során még meg is örült, hiszen Cicamaci kifejezetten ritkán kezdeményez.
Persze később esett le neki, hogy az esti szexet kívánja így eltolni Cicamaci, de addigra már lépre ment Azúrt, és elfogadta: ügyes kislány, oké, halasszunk, ha most kevésbé van Cicamaci ráállva, megérdemli a kezdeményezésért...
Aztán kis beszélgetés lett ebből, amiben kifejtette, hogy már rég óta együtt vagyunk, és neki már nem olyan fontos a szex...
- Rég óta?! Alig több, mint két éve, még el se vettelek feleségül, és nagyon hosszú távra tervezek veled, amibe nem fér bele a kétszer egy évben szex (karácsonykor és születésnapkor) - nevették el a problémát.
Cicamaci elmondta, hogy persze, azzal nincs is baj, hogy férfiként gyakrabban igénylem a szexet, és szívesen, amikor kell nekem, meg jó is velem, csak neki már nem annyira fontos, meg lenyugodott...

Tegnap este még megnyugodtam kissé, de azért csak maradt bennem egy apró vészvillogó, ami egymásnak háttal alvást, havi egy menetrendszerű szexet, párterápiát, két gyerekkel válást vizionált. Ahogy az lenni szokott. Másrészt meg tudom azt, hogy valahol természetes folyamat, hogy ahogy a férfiaknál az udvarlásra irányuló hajlam, úgy hölgyeknél a szexre való készség természetesen csökken idővel a hosszú távú kapcsolatban. Nem arról van szó, lehet tenni azért, hogy ez az intenzitás megmaradjon, de egy idő után tenni kell érte, nem a maga természetes voltában "jön" az emberből.

Szóval most erről a hosszú távú bdsm kapcsolatban a szexuális aktivitásról kérném ki véleményeteket, hogy megforgatva magamban elmélkedni tudjak még a kérdésen.