11 perc és vanília habbal.

Reakcióblog ez egy kedves tagtárs írásához. (Valójában csak egy manipukatív játék része, hogy legközelebb összejöjjön a sörözés, vagy csak gondolatokat ébresztett bennem, ki tudja. :) )
A blogbejegyzés a vanília aktusok időbeli (és élményhosszi) rövidségét állította szembe a bdsmmel.
Két emlékkép ugrott be. Az első mondatot talán még Lux Elvirának köszönhetem, akinek egy kliense azt mondta neki, hogy nekibaz esti szex a reggeli kávéval kezdődik. Persze, hölgy volt illető, és arra akart ezzel utalni, hogy ha mondjuk ebédnél elhangzik az "ez már megint sótlan, te kurva" akkor este valahogy nincs kedve hozzábújni a "macikájához". Uraim, jegyezzük meg ezt a női bölcsességet.
A második emlékkép egy kutatás, amit az egyetemi évek alatt csináltunk egy kolleginával. Szexuális kultúrát néztünk. Volt egy kérdés, hogy meddig tart egy aktus. Ebből előjáték. És az "ebből utójáték" mindenhol értetlenséget váltott ki. Minden korosztályban, minden iskolázottsági szint mellett... A 0 perctől eltérő válaszok belefértek a statisztikai hibába...
Pedig jobb esetben a vaníliában is van aftercare, csak ott utójátéknak hívják. Szintén talán a hölgyeket érdemes megkérdezni, hogy az orgazmus utáni összebújást, lusta hát- és mellkassimogatást az aktus részének tekintik-e.
És akkor egy kicsit finomabb az a vanília is, mintha a buszmegállóban fagyoskodva ér minket az orgazmus utáni rész...

https://m.youtube.com/watch?v=kTwwbT6BdsU