Négy évszak - a tavasz

- Szeretgess! Morgom ki magamból az első, öntudatlan kívánságom.
"Seholsem vagy. Mily' üres a világ..."
Lassan rámfordulsz, és tavaszi záporként hull a mellkasomra a meleg sírás. Bassza meg. Felébredni, bekapcsolni, figyelni rá mihamarabb. A nehéz este után próbálom összeszedni magam. Miközben nekem is épp te kellenél.
Simogatom a hátad. Beszélgetünk. Amikor kissé elnyugszol, lefektetem a szabályokat. Egész nap az enyém leszel. Rám figyelsz, azt teszed, amit mondok. Tegnap este majdnem elveszítettelek. Érezni akarom, hogy az enyém vagy. Ki akarlak rángati a fejedből, a sok rossz gondolat közül. Ma csak rám figyelsz. Ha figyelsz, megértesz. Ha a fejedben maradsz, elveszel a sok tagadás közt. Akarod?
Akarja.
Egymást követő, gyors, értelmetlen parancsok. Ülj fel. Térdelj fel. Fejüdj a hátadra. Négykézlább. Térdelj.
Ha az értelmét keresed, akkor a te fejedben jársz. Ha ellenkezel, akkor a te fejedben jársz. Ha a te fejedben jársz, megbüntetlek. A fájdalom segít, hogy rám figyelj.
Nem ellenkezel. Rám figyelsz. Végre.
Én lassan megnyugszom.
Ma sokat fogunk beszélgetni. Ha rám figyelsz, végre bejutnak a szavaim a fejedbe.
Te is megnyugszol irányításom alatt. Érzed: itt a helyed, velem.
Kész vagy a virágba borulásra.