A dominancia virtusa: a tisztelet

Logikailag nem ez a rész jött volna, de amikor ilyen kérdések kerülnek szóba, a magamfajta képmutogató nem nyugodhat. Hát én is beteszem a közösbe a magamét, mérjétek meg, vessétek kritika alá...
...Varnyú anyó az érzelmek felől ragadta meg a kérdést (bár a külső hivatkozás elolvasásával még adós vagyok), a nyomába szegődtem, és azt találtam, két eltérő dolgot is tiszeletnek nevezünk. Az egyik, amikor valami kimagasló teljesítmény tiszteletet ébreszt bennem. A másikat nehezebb tetten érni, negatívan jelenetkező érzés, bűntudat, amikor a tiszteletet elhagyja az ember. Azt hiszem, amikor valaki a tiszteletet várja el, ezt a teljesítményhez nem kötődő "alaptiszteletet" keresi a másikban...
...A világban minden fizikai létező dolognak határai vannak, felüleltével válik el a világtól. De még a nem fizikai létezőknek is van határa: az ürességnek az azt körbefogó kitöltött tér, a melegnek a hideg, a jóságnak a rosszaság, a végtelen számsornak a betűk sora. Azt hiszem a világ menthetetlenül minden számára feloszlik "Én"-é, és "Nem-Én"-é...
...Ebből fakadóan a világ nem csak olyan, amilyennek Én akarom. És ez minimum kényelmetlenebbé teszi a létezést...
...Ezt a békát le kell nyelnünk. El kell fogadnunk, a világ nem csak belőlünk áll. Másokból is. És nem csak hogy másokból: a hegyek, a völgyek, az indukciós tekercsek mellett vannak Másik Ének. Alter-Egók. Akik szintén azt szeretnék, hogy a világ olyan legyen, amilyennek azt ők szeretnék...
...Ennek elfogadása a tisztelet előszobája. Még nem tisztelet, hiszen a másságot ettől még elsöpörni is kívánhatjuk. A tisztelet azt hiszen ott kezdődik, amikor a másikat, vagy a másik egy részét értékként fogadom el, megőrzendőnek, fenntartandónak...
...Ha az Alter-egót Alter-egóként fogadod el, akkor be kell látnod, ő éppúgy határos, mint te. "Tiszteld apádat és anyádat!" Nehéz parancs, hiszen gyerekként látjuk őket, minden nap, látjuk őket hibáikkal, esendőségeikkel. A lélekfejlődés egy szakasza, amikor a tökéletes szülő ideája összeomlik az emberben, és átvedzi helyét a reálisabb, komplexebb szeretetre mélt szülő képe...
...Tiszteld önmagad! Húúú, de unásig rágott csontja az önsegítő és motiváló piacnak. De tényleg, elfogadjuk-e, hogy vannak határaink? Másként megfogalmza: hogy nem vagyunk határtalan istenek?...
... Néha szóba kerül a beszélgetéseim során, hogy a bdsm játék-e, vagy realitás. Nézzük a tisztelet oldaláról. Eljátszjatjuk, hogy a másikat megalázzuk, kihasználjuk, csicskáztatjuk, mindkét fél örömére. Játék ez csupán, mert ezt egy Alter-egóval játszuk, nincs jogalapom rá, hogy ténylegessen így bánjak egy Másikkal. A bdsmben megszokott és kedves játék marad a határfeszegetés. De ha a bdsmből kifogy a tisztelet, azaz a másik határainak értékként való elfogadása, megszűnik a bdsm. Helyébe lép a pszichopátia...
... A tiszelet még nem szeretet, csak elfogadás. Fel tudok idézni magamban olyan felismeréseket, amikor valamit vagy valakit értékként könyvelek el, de befogadni azt azt értéket, magamévá tenni és képviselni nem kívántam...
... Kell a menekülő szó...