A dominancia, mint lehetőségi alap

Az egyik tag egy remek levelet küldött a mennyiség-minőség kérdése kacspán. A mellett érvelt, hogy a BDSM egy emberi viselkedésforma. Így az abban megnyilvánuló dominancia sajátosan emberi, attól el nem választható, természetében hasonlít az ember természetéhez. És ahogyan az embernek van egy mennyiségi és egy minőségi aspektusa is, úgy a dominanciának is lehet.
Bár én fordítva indítottam a gondolatot -az általánosan megértett dominanciát levezetni a BDSM-re-, de sokat segített a gondolat. Változtatok az aspektuson.
Az induktív gondolkodás a dominanciáról, amely során a részekből következettem az egészre, hozott pár érdekes gondolatot, de nem bírt el a dominanciával. Lássuk, mit hoz a dedukció, induljunk ki az általános fogalomból, és próbáljuk meg levezetni az egyes jelenségeit.
De mielőtt nagyon elrugaszkodunk a földtől, emlékeztetem magam Fichte belátásra: "hogy valaki milyen filozófiát választ, az tehát attól függ, milyen ember: mert egy filozófiai rendszer nem valami holt ruhanemű, amelyet tetszés szerint felölthetünk és levethetünk, hanem átlelkesíti annak az embernek a lelke, akié." Így bár igazságokra törekszem, tudom, hogy a végső igazság nincs birtokomban. Tegyétek hát ti is mellé a saját belátásaitokat.
Ha minőségként kezdem el vizsgálni a dominanciát, akkor az első kérdés, ami beugrik, hogy köthető-e hozzá értékítélet.
Intuitív sejtésem alapján igen. De a múzeumban láttam, a dominanciának vaskosan van egy biológiai alapja, amely természettől adott. Ha viszont valami a természettől adott, akkor annak nincs értéke a szememben. Véleményem szerint senki sem értékelhető azért, mert alacsony, magas, szőke vagy barna, elsődleges nemi jellegei hogyan alakultak. Ezektől nem lesz valaki a szememben több, se kevesebb, mert nem felelős érte.
Másrészről azt látom, hogy a dominancia tud nagyon pozitív értékeket hordozni. És a másik oldalról, embertelen károkat is okozhat. Tehát mégis csak szükséges valamilyen értékítélettel ellátnunk. De mi lenne ennek az alapja!
Ó, én buta, majdnem átvert a megfogalmazás! Nem a dominancia hordozza az értékeket, hanem maga az ember, aki domináns. Így maga a dominancia értéksemleges, pusztán egy alap, amit lehet jóra és rosszra is felhasználni. Ahogyan tisztelem az erőt, ha az házat, vagy templomot emel, és mélyen megvetem, ha az erő bántalmaz, éppígy állok a dominanciával is.
Kezd sokkal izgalmasabb kérdés lenni, hogy milyen megvalósítások mentén lesz értékké a lehetőség...