Napi okos(tojás)kodás - ha már húsvét

Olvasom itt az ismerkedős blogokat...és valami nem fér a fejembe (persze, mert kicsi)...

Ezer éve mániám, napjainkra mainstream lett, így sajna közhelyes és visszataszító is már, az önismeret. Ami tényleg mindennek az alapja. Ismerd meg önmagad! - már az ókori görögök is... egyszerűen nem nagyon spórolható meg. Nem, nem fölösleges visszatekintés, hanem alap a jelenhez a jövőhöz. Az értéshez. Az érzések értéséhez is. És amíg nagyjából (olyan, hogy teljesen, talán nincs is) nem vagy rendben magaddal, nem kezdhetsz mással.

Mit vársz a másiktól? Rakjon össze, alkalmazkodjon, ismerjen ki, értse meg belőled, amit te se értesz meg, legyen a társalkodó(nő)d, a pszichológusod, a lelki szemetesed, a gyerekkori és azóta folyamatosan érő traumáid orvoslója, türelmes barátod, motiválód, támaszod és persze elsőrangú játék- és szexpartnered, fogadjon el, miközben te nem fogadod el magad, szeressen, miközben te nem szereted magad(és hogy szeretheté az ember azt, aki olyat szeret -saját magad-, akit nem szeretsz?) - nem sok ez?
Ehhez képest elhanyagolható, nem számít, ha megengedő vagy magasság, haj- , szemszín, anyagiak, iskolázottság stb. tekintetében.

És az örök mániám: és te mit adsz? És ha sokat is, azt, ami a másiknak kell? Mert nem érték, a másiknak nem érték, ha te szabod meg és nem az ő szándéka.

Megyek, főzök...