Csak alázattal...

Blogs » Blog - Aranyliliom » Csak alázattal...
2021. 06. 16. 16:35 | Appeared: 740x
Alázat.
Számomra talán a legfontosabb (vagy minimum az egyik legfontosabb) emberi tulajdonság.
Nem, nem keverendő össze a megalázkodással.
Nem magunk "lealacsonyítása", nincs köze hierarchiához.

Az alázat annak a feltételezése-megengedése, hogy nem tudok mindent/valamit/akármit/bármit egészen biztosan jól, hogy tévedhetek, hogy mindenféle bizonyosságok nem engedik meg azt a fajta önelégültséget, hogy én (te, ő) tökéletesen tudom, tévedhetetlen vagyok.
Az alázat véd meg a hübrisztől (a tragikai vétségtől, ami, mint tudjuk, jóra sose vezet).

Az alázat az apró kis kérdőjel, az örökké világító jelzés: ember vagyok, értelmem megtéveszthet, érzékeim becsaphatnak - tévedhetek.

Az alázat az örök kétely, az előremutató bizonyosságkeresés, fejlődésünk, önmegismerésünk záloga. Az alázat nem hagyja lankadni figyelmünk (figyelmünk egymásra), teszi lehetővé (kíváncsisággal és figyelemmel párosulva), hogy mély kapcsolat alakulhasson ki ember és ember között.

Hogy az alázat nem férhet össze a dominanciával, a dominánssággal? Már hogyne férhetne össze! Sőt! Nélküle el nem tudok képzelni dominanciát. Nélküle csak gőg, önteltség létezhet.

Comments (0)


Noone has commented this blog entry.






 
We use cookies to provide security and user-friendly features when you visit our website as well as to collect statistical data. More information: Privacy Policy