Megvédésfétis... avagy nem mondhatom el senkinek, elmondom hát...
Blogs »
Blog - Aranyliliom »
Megvédésfétis... avagy nem mondhatom el senkinek, elmondom hát...
Entries filtered by time
2024. 04. (1)
2023. 11. (1)
2023. 10. (3)
2023. 09. (2)
2023. 06. (2)
2023. 04. (4)
2023. 03. (9)
2023. 02. (2)
2023. 01. (4)
2022. 12. (8)
2022. 08. (7)
2022. 07. (7)
2022. 03. (2)
2022. 02. (4)
2022. 01. (2)
2021. 12. (2)
2021. 11. (1)
2021. 10. (1)
2021. 09. (2)
2021. 08. (3)
2021. 06. (4)
2021. 05. (1)
2021. 04. (2)
2021. 03. (3)
2021. 02. (2)
2021. 01. (3)
2020. 12. (2)
2020. 11. (4)
2020. 10. (7)
2020. 09. (2)
2020. 08. (4)
2020. 06. (2)
2020. 05. (2)
2020. 04. (6)
2020. 03. (5)
2020. 02. (3)
2020. 01. (4)
2019. 12. (9)
2019. 11. (4)
2019. 10. (9)
2019. 09. (6)
2019. 08. (7)
2019. 07. (3)
2019. 06. (3)
2019. 05. (6)
2019. 04. (5)
2019. 03. (7)
2019. 02. (8)
2019. 01. (7)
2018. 12. (15)
2018. 11. (10)
2018. 10. (9)
2018. 09. (11)
2018. 08. (11)
2018. 07. (15)
2018. 06. (6)
2018. 05. (4)
2018. 04. (13)
2018. 03. (7)
2018. 02. (6)
2018. 01. (3)
2023. 11. (1)
2023. 10. (3)
2023. 09. (2)
2023. 06. (2)
2023. 04. (4)
2023. 03. (9)
2023. 02. (2)
2023. 01. (4)
2022. 12. (8)
2022. 08. (7)
2022. 07. (7)
2022. 03. (2)
2022. 02. (4)
2022. 01. (2)
2021. 12. (2)
2021. 11. (1)
2021. 10. (1)
2021. 09. (2)
2021. 08. (3)
2021. 06. (4)
2021. 05. (1)
2021. 04. (2)
2021. 03. (3)
2021. 02. (2)
2021. 01. (3)
2020. 12. (2)
2020. 11. (4)
2020. 10. (7)
2020. 09. (2)
2020. 08. (4)
2020. 06. (2)
2020. 05. (2)
2020. 04. (6)
2020. 03. (5)
2020. 02. (3)
2020. 01. (4)
2019. 12. (9)
2019. 11. (4)
2019. 10. (9)
2019. 09. (6)
2019. 08. (7)
2019. 07. (3)
2019. 06. (3)
2019. 05. (6)
2019. 04. (5)
2019. 03. (7)
2019. 02. (8)
2019. 01. (7)
2018. 12. (15)
2018. 11. (10)
2018. 10. (9)
2018. 09. (11)
2018. 08. (11)
2018. 07. (15)
2018. 06. (6)
2018. 05. (4)
2018. 04. (13)
2018. 03. (7)
2018. 02. (6)
2018. 01. (3)
Vajon mindenkinek van?
Igen, nőként ez a megvédéses izé... nem emlékszem a kialakulására, szerintem, velem egyszerre született vagy még előbb, esetleg örökké létező... mindig arra vágytam, hogy jól meg legyek védve. Nem, nem voltam sosem olyan élethelyzetben, hogy valóban szükségem lett volna rá, de mégis... a vágy rá mindig volt, hol erősebben, hol még erősebben. Kicsi koromban is azokra a regény- meg filmjelenetekre gerjedtem, ahol a nőt jól megvédik... aztán meg... (a kicsi az természetesen 18+, nem kell moderáció)
Gyermekeim apja, első randink egyikén megvédett egy rámtörő félelmetes fenevadtól (nem, nem igaz, hogy játékos kedvű kis barátkozó kölyökkutya volt, rosszul emlékszik minden jelenlévő), azt hiszem, ott és akkor döntöttem mellette.
És ez a megvédéses izé valahogy olyan, amiről meg nem szívesen beszéltem (erős nő pff).
Két barátomnak azért igen... az egyik nagyon sokáig röhögött, és azt mondta, ha találgatnia kellett volna, mire vágyom nagyon, na, erre sose tippelt volna... a másik felkiáltott... téged megvédeni? esetleg a világot tőled (jó, ha vannak az embernek barátai), és szerinte akkor barátkozzam foci meg jékhoki meg hasonló sportolókkal.. természetesen a védőkkel.. vagy szupermarketek biztonsági őreivel...
És ha jól belegondolok, fiú-férfibarátaim olyan keményfiú kinézetűek voltak (perszepersze, én, mi páran tudtuk, a zord-kemény külső hihetetlenül érzékeny lelket takar). Talán ezért...
Le kellene zárni ezt a blogot valami jó nagy tanulsággal, de hát nincs. Csak úgy kiszaladt ez. Illetve filóztam: ki véd meg egy ötvenes nőt? Nem engem, egy ötvenes nőt. Jó, nem kell megvédeni. De ha kellene?
Igen, nőként ez a megvédéses izé... nem emlékszem a kialakulására, szerintem, velem egyszerre született vagy még előbb, esetleg örökké létező... mindig arra vágytam, hogy jól meg legyek védve. Nem, nem voltam sosem olyan élethelyzetben, hogy valóban szükségem lett volna rá, de mégis... a vágy rá mindig volt, hol erősebben, hol még erősebben. Kicsi koromban is azokra a regény- meg filmjelenetekre gerjedtem, ahol a nőt jól megvédik... aztán meg... (a kicsi az természetesen 18+, nem kell moderáció)
Gyermekeim apja, első randink egyikén megvédett egy rámtörő félelmetes fenevadtól (nem, nem igaz, hogy játékos kedvű kis barátkozó kölyökkutya volt, rosszul emlékszik minden jelenlévő), azt hiszem, ott és akkor döntöttem mellette.
És ez a megvédéses izé valahogy olyan, amiről meg nem szívesen beszéltem (erős nő pff).
Két barátomnak azért igen... az egyik nagyon sokáig röhögött, és azt mondta, ha találgatnia kellett volna, mire vágyom nagyon, na, erre sose tippelt volna... a másik felkiáltott... téged megvédeni? esetleg a világot tőled (jó, ha vannak az embernek barátai), és szerinte akkor barátkozzam foci meg jékhoki meg hasonló sportolókkal.. természetesen a védőkkel.. vagy szupermarketek biztonsági őreivel...
És ha jól belegondolok, fiú-férfibarátaim olyan keményfiú kinézetűek voltak (perszepersze, én, mi páran tudtuk, a zord-kemény külső hihetetlenül érzékeny lelket takar). Talán ezért...
Le kellene zárni ezt a blogot valami jó nagy tanulsággal, de hát nincs. Csak úgy kiszaladt ez. Illetve filóztam: ki véd meg egy ötvenes nőt? Nem engem, egy ötvenes nőt. Jó, nem kell megvédeni. De ha kellene?
Comments (0)