Eredet

Egy lélektannal a gyakorlatban (és igen sikeresen és népszerűen) foglalkozó ismerős mesélte, hogy vendégségben volt náluk egy család, a család néhány éves kisleánya valami rossz fát tett a tűzre (olyanhoz nyúlt, amiről többször mondták, hogy ne tegye, elmagyarázva, mi baj lehet belőle, határozottan stb.), mire édesapja többször rácsapott a kezére. Éktelen sírás lett a reakció, mire az édesapa átölelte és csitítgatni-vigasztalni kezdte kis hüppögőjét, közben a fülébe duruzsolva: tudod, hogy csak azért bántalak, mert jót akarok neked, mert szeretlek... "és ez a kislány majd sok év múlva jön hozzám" - zárta a történetet ismerős.
Vajon miért megy majd (ha megy)? Azért, mert úgy érzi, akkor szeretik, ha bántják, vagy azért, mert úgy tud szeretni, ha bánt?

Elképesztő, mi minden tud megmaradni egy emberben. Mi az, legyen akár csak egy egyszeri pillanat, és beleég? És mi az, ami nyomtalanul eltűnik... vagy olyan talán nincs is?