Itt a vége, fuss el véle...

A mesékben a királyfinak/legkisebb fiúnak egy halom próbát kell kiállnia, hogy elnyerje a királykisasszony kezét (amúgy, miért pont a kezét?). Megszerezni, levágni, legyőzni, elmenni, megtudni, kiirtani stb., szóval, egy halom próba.
Mire jók ezek a próbák? Hát, hogy királykisasszony megtudja, erős, okos, ügyes, kitartó, elszánt a jövendőbelije. És álhatatos. Azaz nem semmi a vonzereje, és folyton-folyvást, próbáról próbára nő (kinek ne kellene egy ilyen szuperpasi), nyilvánvalóvá válik, alkalmas lesz arra, hogy jól megvédje kiskirálylányt (biztonságot ad), és bizonyítja szándéka komolyságát (a fene vacakolna ennyit egy röpke, egyéjszakás-királylányos kalandért), alapot teremt a mindennek alapja bizalomnak. És nem mellesleg, királylány még értékesebb lesz (nem fél, hanem teljes királyságnyi), hisz akiért ennyit küzdök, csak értékes lehet... Nomeg, királyfi megismeri önmagát, erősségeit, korlátait - férfivá válik.
És királylány mit tesz addig? Totál passzív a női szerep? Tétlenül várakozik? Passzív, ja, de királylánynak meg a következő fontos alaptényezőket kell beleadnia: türelem, bizalom, hit. Komolyan, egy sárkányt legyőzni azért kisebb feladat (pl. nekem).

Ma sokszor nincsenek próbák (rossz nyelvek szerint a sárkányt nem legyőzni, hanem feleségül venni kell). Instant kapcsolatok kellenek, azonnal. Mert modernek vagyunk. A nők nincsenek rászorulva a férfiakra, maguk is kiállják a próbákat, akár még jobban is.
Sorakoznak a sárkánytrófeák. Meg a boldogtalan, párt nem találó, megnemértettségükön és magányosságukon csodálkozó nők és férfiak. Hosszú, tömött sorokban.