Profán menekülőszók

Blogs » Blog - Aranyliliom » Profán menekülőszók
2019. 08. 14. 00:24 | Appeared: 1168x
A szeles-viharos hideg időben klaviatúrát pötyörészve már szinte nehéz felidézni, hogy délelőtt még tomboló nyár volt.
Kihasználva a ma még strandidőt, strandra mentünk.
Fürdőruhára öltözést követően rögtön megszomjaztam már.
Az ételes-italos standot még nem hódították meg a strandvendégek, csak pár huszonéves pultosfiú várta a kuncsaftokat.
- Szeretnék egy... (kedvenc üdítőm neve)-t!
- Én meg szeretnék... (elakad, sóhaj, nyilván észrevette, milyen szép színű-mintás a fürdőfelsőm, mert elmélyülten szemlélte)... szeretnék 500 Ft-t.. meg mást is... de nem tudom, mit is szerethetnék... - és már kölykösen-kedvesen vigyorgott. Nevettem én is, kicsit még jobban sütött a nap, majd nagyon frappánsan, szellemesen, választékosan, egyedien, meglepően zártam le a párbeszédet:
- Köszönöm szépen!
Mindketten jól tudtuk, mit is köszönök, miket is köszönök. Villám egópolírozás véget ért.

Lezártam a kommunikációt. Mert ki akartam szállni a kommunikációs helyzetből. Ez esetben ez volt a profán menekülőszóm.
Köszönöm... kérem... kérlek... mennyivel hatásosabb kommunikációzáró formák (lennének)!
Semmint elküldeni a másikat ide vagy oda, megmondani ezt meg ezt tegye, minősíteni stb. stb.
De valahogy mintha nem jutna eszünkbe sokszor. Vajon miért nem...

Comments (0)


Noone has commented this blog entry.






 
We use cookies to provide security and user-friendly features when you visit our website as well as to collect statistical data. More information: Privacy Policy