Nem keresek senkit, de csinos legyen...

Nem keresek senkit, de tényleg nem. Ebből következően nekem szegezték már párszor a kérdést: mit keresek itt, miért vagyok akkor itt?
Tanakodnom nem kell a válaszon, az ok és a cél ugyanaz: BDSM-mel kapcsolatos, a "hagyományostól" eltérő szexkultúráról személyes tapasztalatokat, megélt élményeket olvasni, általam sosemgondolt információkhoz jutni (mert fel sem merültek bennem), eszmét cserélni, beszélgetni. És nem, ezt (vagy legalábbis jelentős részét) nem lehet "odakint". Mert a személyes ismeretség óhatatlanul is megváltoztatja a kommunikációt.
Illetve az előbb felsoroltakat csak szeretném. Mert jellemzően se felületet (blog), se társakat nem lelek hozzá (nekem ebben az egyoldalú kommunikáció is tökéletesen kielégítő sokszor, azaz, ha én olvasok csupán). Van pár oldaltárs, akiknek az írását mindig örömmel olvasom. Olvastam.

A pangás okát nem tudom. Nem vagyok itt rég (2 év az rég vagy nemrég?), de a régiek hajdanvolt aranykorról, tartalmasabb, színvonalasabb blogéletről regélnek. És az én ittlétem alattról is fel tudok idézni gazdagabb időszakot. Minden téma lerágott csonttá vált már? Motiválatlanná a szerzők? Vagy mi lehet az ok?

(Asszem, ez kimeríti az én fogalmaim szerinti rinyablog kategóriát. :)