Dominancia és agresszió

Vágyom a dominanciára. Biztonságot ad. Számomra egyértelműen pozitív érték.
Taszít az agresszió. Nem, nem üldözendő valami, sokszor szükséges. De kényelmetlen érzetet kelt. Ha részese vagyok, akkor is (nem szeretem az agresszív magamat, igyekszem kerülni, de van, ha meg agresszív helyzetben nem vagyok az, az is fura), ha csak tanúja, úgy is.

Dominancia és agresszió - feltételezik egymást, léteznek egymás nélkül?
Azt gondolom, a domináns hátizsákjában agresszió is van. Kérdés, mikor veszi elő, és mennyit vesz elő.
Ugyanakkor az agresszió nem feltétlenül takar dominanciát. Sőt, agresszió láttán fogjunk gyanút: talán pont a dominancia hiányát (a csupán vágyott dominanciát) hívatott elfedni.
A domináns agresszív is tud lenni.
Az agresszív nem biztos, hogy tud domináns.
A domináns él alkalom adtán az agressziójával, az agresszív visszaél.
A domináns erejében a felelősséget látja. Az agresszív a (sokszor pillanatnyi) győzelmet.
A domináns vonzza az embereket. Az agresszív taszítja.
A domináns agressziója előtt fejet hajtanak, az agresszívra ráhagyják.
A domináns oltalmába önként megy a környezete, az agresszívot simán kikerülik.
A domináns nem rúg földön fekvőbe, magát megadóba, nem fitogtatja baromfiudvarban erejét elkóborolt, kakastjátszó tyúkocskája védelmében, nem keresi az agresszív helyzetet (de beleáll, ha bele kell). Az agresszív igen.
A domináns épít, az agresszív rombol.
Bizalmat. Tehát mindent.