Látszatok 2.

Messziről nézed, tűnik valaminek, valamilyennek... aztán közelebb lépsz, és... Annyi minden van körülöttem, körülöttünk, ami látszik valaminek, látszik valamilyennek, aztán közelről, közelebbről nézve kiderül, egészen másmilyen...

Korunk jelenségének mondják, a mai fiatalokra, 20-as éveik végén, 30-as éveik elején járókra vonatkozik, hogy nem hajlandóak elszakadni a szülői háztól, nem tudnak leválni a szüleikről, nem kezdenek önálló életet, hanem élnek továbbra is szinte gyerekként, a "mamahotel" szolgáltatásait élvezve, felelősségektől mentesen.

Félretéve az anyagiak szülte kényszerhelyzeteket, közelebbről megnézve azt látom, ámulva látom, hogy mintha nem is a fiatalok nem tudnának leválni. Hanem a szülők nem engednék őket.
Mert nagyhirtelen ottmaradna anya, "gyerek nélkül" tátongó űrrel az életében. Vagy ottmaradna apa és anya, immáron a súlypont újra a nőn és férfin, és nagyhirtelen nem tudnak mit kezdeni egymással, szerencsés esetben csak átmenetileg, rosszabb helyzetben szembesülve azzal: más már alig tartja össze őket.

Ez is egyfajta tabutéma. És egészen biztosan nem könnyű helyzet. Egyik félnek sem.
(És még azt is hiszem, van köze a BDSM-hez.)