Bőgés

Szex, bőgés, fájdalom.
Valahogy összetartoznak.

Nemrég arról kellett beszélem, hogy oldom a stresszt.
Soroltam: szex és bőgés (a sportot is mondtam, de arra senki nem kattant).
És hogy csinálom? (Mármint a bőgést.)
Hát, amikor érzem, hogy kell, amikor érzem, hogy olyan vagyok, mint egy szivacs, ami már totál teleszívta magát, már egy csöpp nem fér bele, akkor igyekszem biztonságos közegbe jutni... és hajrá! Nem, nem szépen nőiesen, nem csordogáló könnypatakok szegélyezik olyankor babaarcom. Hanem torzult fej, könnyem-taknyom-nyálam egybe (fúúúj). Arra hagyok kis energiát, hogy a környezetemnek jelezzem, ha szóval-nézéssel-gesztussal kérdezi: nem, nincs baj, Csak bőgök. Ennyi. És már közben is, de pláne utána jó. Nagyon jó.