"A valóság józan fanatikusai vagyunk..."

Egyre ritkább, hogy egy-egy kulturális élmény igazán mélyen megérintsen, hasson rám.
Nemrégiben azonban ilyenben (bátran mondhatni, katarzisban) volt részem. A Trafóban láttam Pintér Béla és Társulatának előadásában a Titkaink című, műfajmegjelölése alapján: zenés-prózai szatírát.
http://trafo.hu/hu-HU/titkaink
Mind a téma, mind a színrevitel különleges, magával ragadó, egyszerre félelmetes, mégis vonzó.
Aki teheti, nézze meg!
És ha tőlem nem szeretne semmi többet megtudni, ne olvasson tovább! (Spoilerveszély!!)

Persze, egy zseniális alkotást se lehet röviden, egy-két mondatban bemutatni. A történetét talán el lehet mesélni, de pont a lényegéből iszonyatkeveset mondhatni így el. Most sincs ez másként. Egy aspektusra hívnám fel csupán a figyelmet...
A darab főhőse szimpatikus ember, nem különösebben különleges, bármelyikünk lehetne. Tehetséges, szorgos, munkájában elismert, derék férfi.
Azonban (nyilván, hogy kell egy de) szörnyű vágy gyötri... igen, az egyik, ha nem a legnagyobb tabunk jön: pedofil hajlammal.. és itt megállok, mert nem írhatom azt, hogy van megáldva... szóval pedofil hajlammal van megátkozva... az első döbbenet itt éri a nézőt.
De a főhős küzd a vágya ellen, elfojtja, és nem nehéz belátni, a vágyairól senki nem tehet, szegény ember, mély együttérzés, mi mást érezhetnénk?..igazán-igazán szimpatikus, rettenetes lehet ilyen teherrel élni...
A második, még nagyobb döbbenet (ez nem is szimplán döbbenet, sok minden mással keveredik) akkor következik, mikor kiderül: nem, nem fojtotta el vágyát... és ezzel nem lehet mit kezdeni (piszok kényelmetlenül fészkelődik az ember a helyén, és nem azért, mert eltelt már vagy jó fél óra)... mert ha így ismerem meg, sima ügy: távolságtartás, egyértelmű, kérlelhetetlen, merev elhatárolódás és társai... de így már, ilyen előzményekkel azért nehezebb... és messze nem ennyi a történet, de én itt most elejtem...

Fogalmam nincs, hogy van...
A vágyainkat tényleg "kapjuk"?
Velünk születnek? Én hajlanék arra, hogy ez a legmeghatározóbb...
A környezeti hatások (családon belüli, majd társadalmi szocializáció) alakítják?
Esetleg e kettő együtt?
Esetleg alakítjuk-formáljuk mi őket?
Tehetjük akár tudatosan is?

A vágyaiért senki sem ítélhető el... (Vagy de?)
Felelősségünk a vágyaink megélésében van... vélem én...