2020. 06. 17. 07:30 | Appeared: 1028x
Kb egy éve már hogy elkezdtem komolyabban utánajárni annak, hogy hogy is néz ki a BDSM szubkultúra. Próbáltam megérteni, átlátni ezt az egészet és megtalálni benne a helyem. Már ha egyáltalán itt van a helyem, mert ebben sem voltam biztos. Most, annak ellenére, hogy még mindig sok megválaszolatlan kérdésem van, úgy érzem, hogy jó helyen vagyok. Az idáig vezető, a címben röviden felvázolt, utamról szeretnék most beszámolni.
Azzal kezdődött az egész, hogy ide regisztráltam. Két netes beszélgetőpartnerem is említette ezt az oldalt egymástól függetlenül. Kíváncsi lettem. Akkor egy ideje már tisztában voltam azzal, hogy érdekelnek olyan dolgok, amikről másoknak szégyellenék beszélni, de nem tudtam, hogy a hozzám hasonlóak a BDSM közösség környékén keresendők. Azt meg pláne nem, hogy mennyire népszerűek ezek a vágyak, és hogy mindegyikre konkrét, régóta használt, bejáratott szakkifejezések is léteznek.
Adta magát a dolog, hogy a szubmisszív kategóriát válasszam, hiszen a domináns férfiakhoz vonzódom. Mi más lehetnék? Nem tudtam, hogy pontosan mit is takarnak ezek a fogalmak, de amikor kezdett leesni a tantusz, egyre inkább úgy éreztem, hogy talán tévedtem. Nem igazán viselem jól ha parancsolgatnak nekem, megmondják mit tehetek és mit nem, vagy hogy mikor tehetem.
Tetszett az alárendelődés gondolata és a mai napig is tetszik, de mintha lenne bennem valami mélyen, ami lázad az elnyomás és a kontroll ellen. Persze tudom, hogy ahány kapcsolat annyiféle dom-szub viszony, és hogy a behódolásnak is vannak fokozatai és nem is feltétlenül terjed ki ez a viszony a kapcsolat minden területére, de úgy éreztem, hogy ez túlságosan alapvető része a személyiségemnek ahhoz, hogy szub lehessek, szóval tovább kellett keresgélnem. Na de akkor mégis mi lehetnék?
„Bottom?” - Jött a tipp egy beszélgetés során.
Folyt. köv.
Comments (0)